Két szék között a földön
Rájöttem ez az élet a börtön
Nem enged el és nem is ad semmit
Te is tudod, hogy nem kímél senkit
Hiába hajtjuk, nem dől a lé
Felhők úsznak a fejünk fölé
Itt nem érnek minket meglepetések
El kéne tűnni ez itt a lényeg
Mondhatsz bármit, már nem hiszem el
Te mindent akartál
Bolond vagyok, mond, mért tűrtem el
Hogy mindent akartál
Én mindent megadtam neked
A tiéd lehet
Vágyaimat magamba zártam
Mindig csak egy szavadra vártam
Megérett bennem a forradalom
Félelmet láttam az arcom
Hazudnom kellett tudtam miért
A hazug szavam semmit sem ért
Nem vagyok örült, hidd el nekem
Felejts el engem ne játsz velem
Szavam helyett a szemem beszél
Látod visszahozott a szél
Egy szakadt világban egy szakadt élet
Hidd el végre, én attól félek
Holnap megint alkudni kell
Hogy beszélhessek valakivel
Ha kell, a szemedet eltakarom
Hogy ne lásd a könnyet az arcomon
Hazudnom kell, jól tudod miért
De a hazug szavam semmit sem ér
Már érik bennem a forradalom
Nem láthatsz könnyet az arcom
Eldobok mindent, nem érdekel
Üvöltök, mert érzem, hogy kell
Had tudja meg ez a szar világ
Azt, hogy te mindent akartál