Néha mindent megtagadunk,
valamiért!
S egyre távolodunk a perctől,
a mától.
Aztán mindent megfogadunk,
valamiért!
Te is úgy ahogy én, ahogy más
messzire vágyunk.
Néha indulunk, s feladunk
mindent mi volt!
S a képzelet szárnyain lebegve
indulunk útra.
Mielőt, miután, az egész;
s kitudja mért?
Mi az mit nyugtalan kergetünk,
senki sem tudja.
Hidd el nem lesz jobb máshol,
ne menj el!
Hidd el nem lesz jobb távol,
ne fuss el!
Békülj meg újra,
újra-meg újra!
Ne add fel.
---
Néha indulunk s feladunk
mindent mi volt
s a képzelet szárnyain lebegve
indulunk útra.
Mielőtt, miután az egész;
s kitudja miért?
Mi az mit nyugtalan kergetünk,
senki sem tudja.
Hidd el nem lesz jobb máshol,
ne menj el!
Hidd el nem lesz jobb távol,
ne fuss el!
Békülj meg újra,
újra-meg újra!
Ne add fel.
Hidd el nem lesz jobb máshol,
ne menj el!
Hidd el nem lesz jobb távol,
ne fuss el!
Békülj meg újra,
újra-meg újra!
Ne add fel.
Hidd el nem lesz jobb máshol,
ne menj el!
Hidd el nem lesz jobb távol,
ne fuss el!
Békülj meg újra,
újra-meg újra!
Ne add fel.
Hidd el nem lesz jobb máshol,
ne menj el!
Hidd el nem lesz jobb távol,
ne fuss el!
Békülj meg újra,
újra-meg újra
ne add fel.