Gyógyítgatom a lelkemet az alföldi napsütötte rónán
keresem a vígasztalást, mert elhagyott a szeretőm csalfán
elmerengek kint a réten, elnézem a csalfa délibábot
elfelejtem körülöttem ezt az egész kétszínű világot!
Naplemente van a pusztán, piros lángba borul az ég alja
ezüst színű bárányfelhők szellők szárnyán utazgatnak rajta
elviszik a sóhajtásom, árva szívem minden imátságát,
elvisznek egy üzenetet fájó lelkem ezernyi áldását!