Megesküszöm az Istenre, nem igaz, hogy láttalak,
Nem igaz, hogy csókos ajkkal olyan sokszor vártalak!
Nem igaz a könny s a bánat, melyben érted élek,
Hazudik a muzsikaszó, bolondság az élet.
De majd egyszer téli estén, valamikor sokára,
Felzokog a te lelked is a cigánymuzsikára.
Elkoptatott régi nótát húz a cigány néked,
Akkor szakad meg a szívem, szegény szívem érted!