Az én ajkamról már ellopták a nótát,
Mikor bánatom volt, azt is kigúnyolták.
Én az életemnek könnyes vándorútját oly egyedül járom,
Itt hagytak az álmok, virágokba borult tavasz éjszakákon.
Nyílhat ezer virág, egy se kell már nékem,
Várhat ezer csók is, nem érdekel mégsem.
Csak az az egy hűtlen, akit úgy titokban, most is visszavárok,
Aki miatt engem tavasz éjszakákon itt hagytak az álmok.