Te akartad, hogy így legyen,
úgy éljünk, mint két idegen
egymással.
Hogy a szemed ragyogását
és az ajkad mosolygását
ne lássam
Pedig másként is lehetne,
úgy élhetnénk, mint két gerle,
kedvesen,
De mivelhogy így akarod,
legyen meg az akaratod,
kedvesem!
Elfeledtem réges-régen.
hogy te vagy az üdvösségem,
a párom.
Szemed helyett a kék eget,
a vándorló fellegeket
csodálom.
Álmod felett, ha őrködöm,
az arcodban gyönyörködöm
titokban,
S elgondolom, hogy lett volna,
ha nem így akartad volna,
ahogy van.