Vadvirágos erdőszélen rózsabokor,
Csak te tudod, mennyit sírok hiába,
Könnyeimtől elhervad a rózsacsokor,
Jaj, de árva vagyok én a világba'.
Visszaküldte a szeretőm,
Visszaküldte a jegykendőm,
Nem mutatom, ha a szívem fáj is érte,
Nem járok én soha többé feléje.
Kinyílik még egyszer az a rózsabokor,
Te is sírsz még tudom egyszer utánam,
Hogyha majd a csalfa szíved visszasodor,
Elkerüllek, még a színed se lássam.
Visszaküldöm a kendődet,
Gyászold meg a szeretődet,
Úgy remegjél, akár az a nyárfalevél,
Akit megfú sebesen a hideg szél.