Nem hiszem el, mintha látnám éjszakánként
Megbújva, a falon suhan egy árnyék
Ha néha megáll, csak mozdulatlanul figyel
Kérdezném, de hallgat. Nem felel.
Ha itt vagy, gyere hozzám
Kit akartam, legyél azzá
Ha nem is látlak szememmel
Maradj még, ne menj el
Megéreztem valahonnan, hogy te voltál
Önmagad árult el, semmit se változtál
Ahogy jöttél, én csak a szavakat kerestem
S az árnyat a szemem elől elvesztettem
Egyszer a közeledben voltam
Kérdeztem még egyszer halkan:
Miért alakult így az élet?
De ahogy hajnalodott, ő semmivé lett
Állj meg végre egyszer néhány szóra
S ő várt rám, míg hatot ütött az óra
Itt van az alkalom, én szólni akartam
De csak álltam, suttogtam halkan: ne menj el!