Nincsen csillag, mind lehullott a földre.
Nincs szeretőm, mert elhagyott örökre.
Sűrű eső, záporeső hull a magas egekbül,
Boldogtalan csak én vagyok egyedül.
Véletlenül feltekintek az égre:
Nincsen csillag, mind lehullott a földre!
Két délelőtt, két délután bejárhatnám az eget:
Úgy tudnám meg, hogy a rózsám nem szeret.
Elmegyek én már e tájról messzire.
Hűtlen rózsám, Isten veled örökre!
Jobb is lesz majd, jobb is lesz majd ott a hideg hant alatt,
Ott legalább nem érzek több fájdalmat...