Halkan pengesd ezt a csárdást,
hogy szívem oly nagyon ne fájjon.
Hogy hűtlen, csalfa kislány
arcomon bánatot ne lásson.
Nem bújdosom azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben,
a szívem nehogy megrepedjen.
Asszony népség, csalfa népség,
csapodár a legény szívéhez.
Hódítgatja, csábítgatja,
azután szava sincs szegényhez.
Nem bujdosunk azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt a csárdást addig járjuk,
amíg hű szeretőt találunk.