Mikor én a dalos madárt hallgatom,
Rád gondolok drága kincsem, galambom.
Szerelemről zeng a kis madár dala,
És mintha csak minden hangja,
A szívemből, hű szívemből fakadna.
Dali, dali, haj,
Az már régi baj,
Hogy a kislány szíve olyan, mint az írós vaj:
Könnyen megterem benn a szerelem,
Mért tagadnám, megesett ez, meg bíz, énvelem.
Zöld levelű, piros retek megérett,
A rózsámmal, mint a galamb úgy élek.
Kértem is ám a jóságos Teremtőt,
Hogyha már ad, válassza ki
A sok közül a leghívebb szeretőt.
Dali, dali, haj,
Az már régi baj,
Hogy a kislány szíve olyan, mint az írós vaj:
Könnyen megterem benn a szerelem,
Mért tagadnám, megesett ez, meg bíz, énvelem.