Én úgy emlékszem, rég még volt idő,
hogy éreztem,
mit mondhatok, és mi az, amit nem szabad
Én úgy emlékszem, rég még volt idő,
hogy elhittem,
az őszinte szó sértetlen marad
De látod, elmúlt már,
s ki most előtted áll,
már elfordul, ha sírni kell,
és nem szól már, csak énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
a feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már
Én úgy emlékszem, rég még azt hittem,
hogy jó vagyok,
de rájöttem: nem ismertem magam
Én úgy emlékszem, rég még volt idő,
és elhittem,
hogy megérdemlem: ne legyek egymagam
De látod, elmúlt már,
s ki most előtted áll,
már tudja: mást nem érdemel,
csak egymagában énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
a feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már