Debrecenben voltam
Nagy erdőbe jártam
A mi kis padunkon
Ifjú párt találtam
Feléjük repesett
Örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak
Roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
De szeretnék egyszer
Mindent elfeledni
Bánatok utcáján
Fütyörészve járni
Szeretném még egyszer
Csókolni a szádat
Aztán majd elmegyek,
Nem sírok utánad
De rongyos a kabátom,
Cipőm orra sáros
Nem sirat meg engem
Se falu se város
Kopott hegedűmmel
A világot járom
Ország út széle az
éjjeli szállásom
Amott jön két zsandár
Vasat ver kezemre
Nem loptam én pedig,
Világ életemben
Csak az az egy bűnöm,
Hogy korán lettem árva
Csavargónak élek
ebbe a világba