16 éve nem tudom, hogy ki is vagyok én,
nem találkoztam még magammal, homályos a kép.
Idegrángás, ideggörcsök kísérgetnek folyton,
kerülnék a kezem közé, biztos, hogy megfojtom
Sok embernek megváltoztam, de tudtam azt előre,
nekem kell alkalmazkodni, nem lesz ennek jó vége.
Megalázott szolga lettem, szenvedtem mások miatt,
pórázon táncoltattak, nem leltem önmagamat.
Átvert engem a szerelem, Ámor szét van csúszva.
Mindegyik lány mást akart változásra várva.
Zűrzavaros éjszakák, zűrzavaros nappalok,
elég volt nem változok, ha így nem kellek: Hagyjatok!
Régóta már nem remélek, fogytán van a lelki erőm,
egyszer talán talpra állok, addig is még van teendőm.
Utálok mindenkit, elzárkózom a világtól,
de nem kell nekem boldogság, és nem kérek a szánalomból!