Nekem az élet úgy adta, hogy amit gondolok, azt bevallom
Lelkem elszáll, minden szavam, itt az alkalom.
Én tudom, mert ha átkoztok, én védekezem,
Nyújtom felétek a kezem, de csak az ellentétet érzem én.
Mondom nőj fel a mához, ne csak átkozz,
Ha rosszat mondasz, a kezedet tedd a szádhoz.
Én vártam rátok, megbecsültelek benneteket,
Mégis csak annyit kaptam, hogy elfeledtetek.
Nem láttok többé, szavaim köré emellek,
Emlegetlek, olykor a múltba visszanézek,
Visszatérek, hiszen a tervek nem vesztek el,
Ki ártott, ki nem látott, az most csak vezekel.
Ha úgy látod, hogy érdekből összeállt a mezekel,
De el a piszkos kezekkel, csillogó szemekkel,
Tiszta lelkiismerettel, ismeretlennel ismerkedtem,
Meredten álltam, elszántam magam,
Úgy érzitek, hogy elfordultam, mikor elindultam,
A saját utamon, de én tudom, hogy mit miért tettem,
De most már alkuszom, maradnom kell,
Maradni szeretnék, mert engem vár egy másik hely.

Refrén (2x)

Hogyha szólok, leszóltok.
Hogyha írok, ti sírtok.
Többet nem bírtok,
Pedig ez magánbirtok.
Én így élek, így félek,
Így lépek elétek, így nézek felétek
Bevallom, hogy mit érzek.

Bevallom, ha hibázok, de mégis vigyázok,
Vigyázzban állok, ha segítség kell előlépek.
Lehet félek, de a szívem vezet, így élek,
Napról napra valami ösztönöz, valami késztet.
Összeállt a készlet, nem éreztem át a rendszert,
Nézz vissza egyszer, így megbecsülöd, amit megszerzel,
Te megálltál egy pontnál, nem leszel az ki voltál,
Nem változik az idő, nem tanít már a zsoltár.
Körbe néztem, mikor késsz lettem,
A társakat késztettem, de látom, mind hiába tettem ezeket,
Hiába nyújtjátok a kezetek,
Nem érzem már azt amit régen,
Már nem kelletek én majd csak kelletek, ha kell,
Mert aki mer az nyer, hiába mondjátok, hogy én indultam előnnyel.
Voltak vágyaim, eltörtek a szárnyaim, az idők során, megmartak,
De megmaradtak az álmaim.

Refrén (2x)

Csak a szavak maradnak meg, a tettek elvesznek, megfelelni egy tesztnek,
A szenvedések megesznek, felemésztenek, fáj a szívem,
De érzem nincs visszaút, tovább kéne lépnem,
De nem bírok, lassan írok, majd sírok,
Úgy, mint egy árva élek, s mint egy gyáva
Te meg vigyázz a szádra, zárt a világ, mint egy zárka,
Kicsi a ketrec, és nem számít, ki a kedvenc,
Lehet évek vannak a hátam mögött, mégis van, aki hátba döfött.
Rajtam röhögtek, mikor a szakadékba lökött,
Olykor nem voltam megértő és…
De próbáltam úgy cselekedni, ahogy a szívem diktált.
Nem érzem át a helyzetet, csupán felvázolom,
Ha látom nem kellek, akkor távozom.
Lehet, hogy változom az idő teltével, de nem az elmével a probléma,
Csupán a felfogással

Refrén (2x)