Egyedül az úton
Kormorán
A soha nem volt, a soha nem fontos,
igaz lesz majd egyszer,
mert ez a Te dolgod.
Te mész az úton, s nem tekintesz Égre,
csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred.
Megszólalnak benned ősi dallamok,
kik hallgatják nem értik,
mégis vállalod.
Te mész az úton, nem állíthat senki.
Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni.
Megszűnnek határok, mert határtalan az élet.
Mit viszel zsákodban,
az a tiéd: az az élet.
Te mész az úton, idegenek kísérnek,
a gondolat, mi született tiltott helyre téved.
A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek,
mind veled vannak,
aláznak, dicsérnek.
Te mész az úton egyedül, mint kísértet,
csendes imáidban soha nem ezt kérted.
Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd,
Lesz, ki találja bűnöd,
lesz kit szavad tart.
Te mész az úton, hosszú hidakon át,
messzi helyeken ültetsz virágokat és fát.
Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát,
a tiszta szemeket, a boldogság
naiv gondolatát.
Te mész az úton, országokon át,
hazatérsz mégis, bár hív az új világ.
Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél,
hogy elhiggyék, mit érzel,
de előtted a sötét.
Te mész az úton, mert hív a messzeség,
a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét.
Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz?
Fogaid között a szót, ki érti - semmiért?
Te mész az úton, mint táltosok fia.
Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.
igaz lesz majd egyszer,
mert ez a Te dolgod.
Te mész az úton, s nem tekintesz Égre,
csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred.
Megszólalnak benned ősi dallamok,
kik hallgatják nem értik,
mégis vállalod.
Te mész az úton, nem állíthat senki.
Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni.
Megszűnnek határok, mert határtalan az élet.
Mit viszel zsákodban,
az a tiéd: az az élet.
Te mész az úton, idegenek kísérnek,
a gondolat, mi született tiltott helyre téved.
A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek,
mind veled vannak,
aláznak, dicsérnek.
Te mész az úton egyedül, mint kísértet,
csendes imáidban soha nem ezt kérted.
Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd,
Lesz, ki találja bűnöd,
lesz kit szavad tart.
Te mész az úton, hosszú hidakon át,
messzi helyeken ültetsz virágokat és fát.
Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát,
a tiszta szemeket, a boldogság
naiv gondolatát.
Te mész az úton, országokon át,
hazatérsz mégis, bár hív az új világ.
Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél,
hogy elhiggyék, mit érzel,
de előtted a sötét.
Te mész az úton, mert hív a messzeség,
a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét.
Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz?
Fogaid között a szót, ki érti - semmiért?
Te mész az úton, mint táltosok fia.
Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.
előadó:
Kormorán
album címe: A lovak álma
megjelenés: keressük!
hossz: 3:54
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Koltay Gergely
szövegíró: Koltay Gergely
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9912
album címe: A lovak álma
megjelenés: keressük!
hossz: 3:54
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Koltay Gergely
szövegíró: Koltay Gergely
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9912
kapcsolódó videók
