Egy napon eljönnek
a hangok gyermekei.
Szavakat mondanak,
miket senki nem mondott ki.
Egy napon világosság lesz
éjszaka után.
Mi a földből született,
újra élet lesz talán.
Egy napon millió ember
csendben letérdel,
a híd előtt, mely összeköt,
mely az örök ígéret.
Egy napon a dallamok,
mind útra kelnek,
elvigyék a hírét
e kiválasztott helynek.
Egy napon a muzsika hangja
széttépi a láncot.
S vezeti a végső,
mindent feloldó táncot.
Eltűnik az arcokról,
a múlt minden ránca,
gyermek születik,
ki bűneink megváltja.
Lesz majd egy fotó,
hol apámmal láthatsz.
Mely nekem a múlt,
mely nem csupán a látszat.
Hisz apák, s anyák vagyunk,
kezünkben az élet.
De nem az, amit élünk,
a pillanatnyi végzet.