Énnálam egy boldog óra nagyon ritka vendég
Pető Csaba
Mintha minden földi jóból kitagadott lennék
Életemben nem volt nékem egy szép boldog percem
Mert a legszebb virágokat is mindig másnak szedtem
Másét soha nem kívántam másét sose kértem
A rózsából mégis csak a tövis jutott nékem
A boldogság útján én még sose tudtam járni
Én nékem az életemben nem sikerült semmi
Hullanak már a levelek vége, van a nyárnak
Bánatimat elsírom a hervadó határnak
Elfeledem forró csókját, a rózsát egy szálig
De a szívem mindegyre csak teutánad, vágyik