Nem bírok én a szívemmel, ha az akác nyílik
Édes bútól a fájdalom csordultig megtelik
Akácvirág idejében voltam boldog véled
Akácvirág lehulltával fáj a szívem érted
Az akácnak illatától kérdezem szeretsz-e
Azt is kérdem valamikor boldog még leszek-e
Ha még egyszer rám borulnál, mint kacagó gerle
Ide az én érted fájó dobogó szívemre
Bíbor piros az ég alja csodaszép az alkony
Most búcsúzik a fényes nap a magas Hargitától
Úgy csókolja búcsú csókját a Vargyas szívére
Hogy a könnytől, fájdalomtól csordul piros vére