Vedd elő az imakönyved, imádkozzál értem
Mert énnekem már elég volt, amit eddig éltem
Imádságod legyen az én vigaszom a sírban
Mert a szívem a szenvedést tovább már nem bírja
Ne égjen könny a szemedben, ha kivisznek engem
Ne zavarja zokogásod messze szálló lelkem
A síromra ne hozz többet csak egy szál virágot
S azért az egy szál virágért mindent megbocsátok.