Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Fényhozó
T-Kyd
Emberek kik remélik az életet,
De nem élik az életet,
Mert nem élhetnek életet,
Csak kívánják a fényeket,
Nem látják a lényeget,
Csak számolják az éveket,
De nem mutatnak érveket.
Ellenetek érv lehet,
De nekem ez nem lételem,
Életem a létem
és a nagy keleti kényelem,
Nincsen bennem félelem,
mit ellenetek képezek,
De ezektől a képektől
most beindul a gépezet.
Van aki elolvassa
és valaki csak nézeget,
Tanuld meg a titkomat,
és meglátod a kék eget,
A emlék amely múlik,
a jövő amely integet,
A kéz amelyik ringat,
és a kéz amely majd eltemet.
Ha nem ereszt a múltad,
de a valóságot éhezed,
Tedd azt amit kell,
különben nézheted a végzeted,
Dél-nyugat vagy Dél-kelet,
az irány mindig cél lehet,
Soha ne lépj túl,
különben eltemet a képzeted.
Egy dolog amit átélek,
egy újabb amit képzelek,
És nem kell ahhoz segítség,
hogy szemek nélkül nézzelek.
Nem bízhatok senkiben,
hisz senkit le nem pénzelek,
Nem kell aki túl flegma,
és nem kell aki érzeleg.
Gyűlölöm az álmokat,
de tetszik aki képzeleg,
És épp ezek az érvek,
melyek mutatják a lényeget.
Hát tapossunk a gázba,
és vágjuk el a fékeket,
Szeretem a zöldet,
sárgát, pirosat és kékeket.
Rajongok a rondáért,
és megvetem a szépeket.
Lelked páncéljába
szövegemmel vágok lékeket,
Ékeket ne keress bennem,
nem találsz. Csak fényeket,
A lélek furcsa fintora,
hogy íj szavakat képezek,
Hogy jól lakottam éhezek,
hogy nagy dolgokat képzelek.
De eljön majd a nap,
amikor Velem együtt nézheted, ha élvezed!
Refrén:
Oh, Istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
Lelkemnek nem kell élelem,
táplálékom a félelem,
Törvények melyek közre fognak,
szavaimmal szétvetem,
Mert életem egy lételem,
mert fordulóhoz érkezett,
Hát büntessük ki jó volt,
jutalmazzuk ki vétkezett,
Így elpusztul a gyarló,
ki örökké csak kérkedett,
De túl éli a jó,
aki a szavakkal vetélkedett.
Az utam mélyből csúcsra tör,
de nem vagyok elégedett,
Mondd hol a többi száz,
akit a cenzúra megégetett,
Oly sok eszme megéghetett,
pusztítva az szemléletet,
De gonoszok, nem győzhetik
le bennem e szent életet.
Mértékeket nem ismerek,
csak emberi értékeket,
Értékelem a röntgen leletet,
és a vérképeket.
A kor szelleme kiölte
belőlem, a szépérzetet,
De érzem, hogy a szépet védeni,
nekem még cél lehet.
Ha nem érted mit kódolok,
arról senki nem tehet,
De senkinek nem hódolok,
ki megmondja, hogy mit lehet.
Ha másokat utánzol,
az lehet szép vagy végzetes,
Az én stílusom emberi,
így a megoldás képletes.
Vagy megérted, vagy nem,
de el nem felejted, ez érdekes.
Nem mérhetetlen értelem,
csak Oscar-díj, de hétszeres.
Ez vagyok én, a Kis Nagy Ember,
Nem apró, de termetes,
Egy természetes hip-hop elem.
T-KYD a rap szerzetes.
Refrén:
Oh, istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
De nem élik az életet,
Mert nem élhetnek életet,
Csak kívánják a fényeket,
Nem látják a lényeget,
Csak számolják az éveket,
De nem mutatnak érveket.
Ellenetek érv lehet,
De nekem ez nem lételem,
Életem a létem
és a nagy keleti kényelem,
Nincsen bennem félelem,
mit ellenetek képezek,
De ezektől a képektől
most beindul a gépezet.
Van aki elolvassa
és valaki csak nézeget,
Tanuld meg a titkomat,
és meglátod a kék eget,
A emlék amely múlik,
a jövő amely integet,
A kéz amelyik ringat,
és a kéz amely majd eltemet.
Ha nem ereszt a múltad,
de a valóságot éhezed,
Tedd azt amit kell,
különben nézheted a végzeted,
Dél-nyugat vagy Dél-kelet,
az irány mindig cél lehet,
Soha ne lépj túl,
különben eltemet a képzeted.
Egy dolog amit átélek,
egy újabb amit képzelek,
És nem kell ahhoz segítség,
hogy szemek nélkül nézzelek.
Nem bízhatok senkiben,
hisz senkit le nem pénzelek,
Nem kell aki túl flegma,
és nem kell aki érzeleg.
Gyűlölöm az álmokat,
de tetszik aki képzeleg,
És épp ezek az érvek,
melyek mutatják a lényeget.
Hát tapossunk a gázba,
és vágjuk el a fékeket,
Szeretem a zöldet,
sárgát, pirosat és kékeket.
Rajongok a rondáért,
és megvetem a szépeket.
Lelked páncéljába
szövegemmel vágok lékeket,
Ékeket ne keress bennem,
nem találsz. Csak fényeket,
A lélek furcsa fintora,
hogy íj szavakat képezek,
Hogy jól lakottam éhezek,
hogy nagy dolgokat képzelek.
De eljön majd a nap,
amikor Velem együtt nézheted, ha élvezed!
Refrén:
Oh, Istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
Lelkemnek nem kell élelem,
táplálékom a félelem,
Törvények melyek közre fognak,
szavaimmal szétvetem,
Mert életem egy lételem,
mert fordulóhoz érkezett,
Hát büntessük ki jó volt,
jutalmazzuk ki vétkezett,
Így elpusztul a gyarló,
ki örökké csak kérkedett,
De túl éli a jó,
aki a szavakkal vetélkedett.
Az utam mélyből csúcsra tör,
de nem vagyok elégedett,
Mondd hol a többi száz,
akit a cenzúra megégetett,
Oly sok eszme megéghetett,
pusztítva az szemléletet,
De gonoszok, nem győzhetik
le bennem e szent életet.
Mértékeket nem ismerek,
csak emberi értékeket,
Értékelem a röntgen leletet,
és a vérképeket.
A kor szelleme kiölte
belőlem, a szépérzetet,
De érzem, hogy a szépet védeni,
nekem még cél lehet.
Ha nem érted mit kódolok,
arról senki nem tehet,
De senkinek nem hódolok,
ki megmondja, hogy mit lehet.
Ha másokat utánzol,
az lehet szép vagy végzetes,
Az én stílusom emberi,
így a megoldás képletes.
Vagy megérted, vagy nem,
de el nem felejted, ez érdekes.
Nem mérhetetlen értelem,
csak Oscar-díj, de hétszeres.
Ez vagyok én, a Kis Nagy Ember,
Nem apró, de termetes,
Egy természetes hip-hop elem.
T-KYD a rap szerzetes.
Refrén:
Oh, istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
kapcsolódó videók
keressük!
