Látod, édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra.
Inkább dobtál volna, bárcsak dobtál volna a zavaros Tiszába.
Tisza vize vitt volna a jeges Dunába,
Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna senki megunt babája.
Nincsen páros csillag, nincs már páros csillag, mind lehullott a földre.
Nincsen hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre.
Sej a síromban is, még a föld alatt is csak ő jár az eszembe.
Sebesen forog a, sebesen forog a motorkocsi kereke
Azon visznek engem,azon visznek engem, ki a határ szélére
Barna kislány arra kéri a kocsivezetőt
Visszahozza-e még,visszahozza-e még
Az én kedves szeretőm.
Visszahozom kislány, visszahozom kislány a te kedves szeretőd.
Majd ha letelik a, majd ha letelik a, az a három esztendő.
Ahány százszor megfordul a kocsi kereke,
Annyi százszor babám, annyi százszor babám, jussak én az eszedbe.
Nincsen sárga rózsa, nincsen sárga rózsa, csak a száraz levele.
Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm, az anyja lebeszélte.
Lebeszélte az édesanyja, hogy ne szeressen soha engemet.
Mert én soká, vagy talán sohase töltöm ki az időmet.