Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Requiem
Kamikaze
Funk:
Requiem - Az utolsó szó jogán...
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Busta:
Emlékszem ha gáncsot akartak nekem, mindig éreztem a szívemben,
de messze még a vége, mert tudom, mindig helyesen éltem.
Az Isten folyton látja a lelkem, csak ő rendelkezhet velem,
a tiszteletre a barátok vezettek, velük nem vagyok szemtelen.
Ha voksolnom kell, a békét X-elem, nekem a háború nem kell,
az erőt mégis a sok harc adja, na ezért gyarló a földi ember.
Ha kell meghalok azért, amiben annyira hittem gyerekfejjel.
14 éve rapsztár akarok lenni, ezt részben elértem.
De keresztbe tettek a fainok, évekig csukott szemmel jártam,
mikor lépnem kellett volna, mindig a nagy csodákra vártam.
Mondhatnak ezt is meg azt is rólam az emberek ilyenek, lassan megszoktam.
A kisgyerek álmaim hamarosan valóra válnak, a szavak amit mondtam, célba találnak.
Más volt '91-ben, ha tele vagy erővel, akadály nincsen és minden átkozott centi,
amit előrementem, a saját munkámat tükrözi és egy kezemen megszámolom,
hogy ki segített ebben nekem, hogy az életem egy kicsit nyugodtabban élhetem.
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Funk:
Emlékeztetnek a telepen a tereken a fák, utcák, házak, kockák arra,
hol öntöttem először szavakba, mennyi minden kavarog egy mihaszna kamaszba.
Meddig él a remény amíg ő fel nem nő, mikor elégeli meg ezeket a teremtő?
Üvöltöm bűnöm teli torokból a tetőn, angyalok a bárányfelhőn
halkan játsszák a ballada dallamát, az impro adja a zamatát.
Holdvilág hangulatát hát arculatát átlát a sötéten kellőképpen, eltökélten
még fél éjfél, keringőzik a falevelekkel a forgószél, felkapott, elfújt álmok
felügyelet nélkül hagyott hiú ábrándok, egy pillanat emlékművei, szobrok a parkban, nyújtózkodnak unalmukban, látom a falakon a monogramom,
a hintában gyerekkori hologramom, a betonon a vérben a tükörképem
és azokat akik még küzdenek értem, érem mindkét oldalát a mentőben,
a gépen a kijelző egyenes vonalát - vonalát, odaát - odaát...
Andreas: (refrén 3-szor)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Requiem - Az utolsó szó jogán...
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Busta:
Emlékszem ha gáncsot akartak nekem, mindig éreztem a szívemben,
de messze még a vége, mert tudom, mindig helyesen éltem.
Az Isten folyton látja a lelkem, csak ő rendelkezhet velem,
a tiszteletre a barátok vezettek, velük nem vagyok szemtelen.
Ha voksolnom kell, a békét X-elem, nekem a háború nem kell,
az erőt mégis a sok harc adja, na ezért gyarló a földi ember.
Ha kell meghalok azért, amiben annyira hittem gyerekfejjel.
14 éve rapsztár akarok lenni, ezt részben elértem.
De keresztbe tettek a fainok, évekig csukott szemmel jártam,
mikor lépnem kellett volna, mindig a nagy csodákra vártam.
Mondhatnak ezt is meg azt is rólam az emberek ilyenek, lassan megszoktam.
A kisgyerek álmaim hamarosan valóra válnak, a szavak amit mondtam, célba találnak.
Más volt '91-ben, ha tele vagy erővel, akadály nincsen és minden átkozott centi,
amit előrementem, a saját munkámat tükrözi és egy kezemen megszámolom,
hogy ki segített ebben nekem, hogy az életem egy kicsit nyugodtabban élhetem.
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Funk:
Emlékeztetnek a telepen a tereken a fák, utcák, házak, kockák arra,
hol öntöttem először szavakba, mennyi minden kavarog egy mihaszna kamaszba.
Meddig él a remény amíg ő fel nem nő, mikor elégeli meg ezeket a teremtő?
Üvöltöm bűnöm teli torokból a tetőn, angyalok a bárányfelhőn
halkan játsszák a ballada dallamát, az impro adja a zamatát.
Holdvilág hangulatát hát arculatát átlát a sötéten kellőképpen, eltökélten
még fél éjfél, keringőzik a falevelekkel a forgószél, felkapott, elfújt álmok
felügyelet nélkül hagyott hiú ábrándok, egy pillanat emlékművei, szobrok a parkban, nyújtózkodnak unalmukban, látom a falakon a monogramom,
a hintában gyerekkori hologramom, a betonon a vérben a tükörképem
és azokat akik még küzdenek értem, érem mindkét oldalát a mentőben,
a gépen a kijelző egyenes vonalát - vonalát, odaát - odaát...
Andreas: (refrén 3-szor)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
előadó:
Kamikaze
album címe: Tragikomédia
megjelenés: keressük!
hossz: 3:40
kiadó: Magic World Media Kft.
zeneszerző: Árgyó Péter
Lakatos Róbert
szövegíró: Csató Adorján
Kordik Zsolt
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 37452
album címe: Tragikomédia
megjelenés: keressük!
hossz: 3:40
kiadó: Magic World Media Kft.
zeneszerző: Árgyó Péter
Lakatos Róbert
szövegíró: Csató Adorján
Kordik Zsolt
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 37452
kapcsolódó videók
keressük!
