Nem vágyom a csókod után, adhatod már másnak
Nem is hiszek soha többé csalfa mosolyodnak
Bár eddig se hittem volna, nem fájna most semmi
Nem kacagna, nem mutatna ujjal reám senki.
Engem kacag újjal, mutat rám az egész világ
Hogy akit én úgy szerettem mást, szeret s nem engem
Édesanyám s egy nagy betyár eltiltotta tőlem
S azt beszélik nemsokára lesz az esküvője.
Ott leszek az esküvődőn gyászba, feketébe
Meg húzódom a templomnak egyik szögletébe
Térdre hullva, leborulva imádkozom érte
Hogy akit én úgy szerettem, áldja meg az Isten.