Cifra tornyos szánkó két gyönyörű pej ló van elébe fogva.
Sápadt kis mennyasszony szomorúan indul rajta a templomba.
Az oltárhoz érve valakit meglátott, oda borult hozzá letépte a fátyolt.
Nem tudok hazudni vőlegénynek, papnak, hogy meghalok érted, vagy te hozzád adnak.
Mind a ketten sírtak nem csoda hisz nagyon szerelmesek voltak.
Egymáshoz simulva összetett kézzel a pap elé borultak.
/:Tisztelendő atyánk adja ránk az áldást,
mert amíg mi élünk nem hagyjuk el egymást.
Nem kell nekünk pompás, cifra tornyos szánkó.
Karon fogva megyünk s jó lesz majd egy kunyhó.:/