De szomorú ember lettem, minden álmot eltemettem.
Csak a neved azt a rosszat, mondogatom órák hosszat.
Jaj a napok egyre múlnak elfeledni mégsem tudlak.
Szívemnek csak egy a vágya, véssék neved a fejfámra.
De szép is lesz tavasz tájon, rózsa nyílik a fejfámon.
S egy csillogós nyári este ráfonódik a nevedre.
/:És akkor a csókod érzem, amit sose adtál nékem.
S a szívem a forró csókra, megdobban a koporsómban.:/