Párja nélkül a madár, didereg az ágon, fázva ide-odaszáll, hol dalol a párja.
Nincs nyugalma soha már, nincs ki védje, óvja.
/:Oly sivár a sorsa annak, kit korán magára hagynak,
Könnyei is kiapadnak s nincs vígasztalója.:/
Éven át és nádon át keresem a párom, friss erőt a hitem ád.
Hogy ma megtalálom.Gyöngéd karral ölel át rám tekint epedve.
/:Mosolyától messze szállnak fellegekig a magánynak.
S boldogságnak fénye árad didergő szívemre.:/