A szerelem, mint egy lepke
Libben az ember szívében
Tisztábban lát, élesebben hall
Teljesebben érez, de hamarabb is hal
Kövek, nagyon-nagy kövek nyomják a mellem
Sorsmaradványok, le nem tehetem
A légzés nehéz, de még van
A tüdőt a szerelem emeli halkan
Van kiért, van miért
Talán!?
Fekete és fehér
Vagy szürke a kép
Szó, szavak, szavaltatnak
Egymásba forrnak az ajkak
Keresik az életérzést, a létezést
A másik általi kiürítést
Feneketlen a kút, melyből merít az ember
Tértelen az idő, ezért eldobva hever
Holt a tér, mi tesszük üressé
Keressük a szerelmet, hogy ne váljunk feszültté