Elmentél, el sem köszöntél
Tudod, hogy ez mennyire fáj?
Rég volt, hogy láttalak
Most pedig koporsóba kell, hogy rakjalak
Elmentél úgy, hogy nem szóltál
Pedig kérdeztem: Valami bánt?
Mostmár megint egyedül vagyok
Sírásomat nem hallja más, csak a csillagok
Dörzsöli a kötél a sírásók kezét
Ahogy engedik a koporsódat a mélybe
A szívem csendben-halkan megszakad
Mert valaki elvett tőlem
Mondtam, hogy vigyázz magadra
De én sem figyeltem rád
Mondtad: Vigyázok!
De túl késő már
Isten adta, Isten elvette
Könnyek szülik a bánatot
Nincs már ki szeressen
Ezt odafentről láthatod
Elmentél, el sem köszöntél
Egyedül hagytál fájdalmamban
Ez a sorsom, örök büntetés
Miattad, de csend bennem van