1. A hajnal elért már, egy új nap virradt rám,
Az ágy üres mellettem, csak a magány szól hozzám,
Lágy őszi szél fájó emléket idéz, nem volt gond az élet,
Mert velem voltál még, őszintén szólt szavad,
S hittem, hogy Ãgy marad.
R. Várlak még, bárhová sodorjon sorsom,
Nem feledlek én, csókjaid még égetik arcom,
Nem haragszom, csak fáj, de köszönet mindenért,
Hogy velem voltál, azt nem cserélném el semmiért.
2. Járom az utcákat, nézem az ismerős fákat,
Ó mennyit jártunk erre, és még hittünk egymásban,
Büszke akartam lenni, gúnyosan nevetni,
De a búcsú szÃvembe vág, könnyeim közt néztem rád,
De nem kérem, hogy sajnálj, menj csak tovább már!
R.