A nyugtatóktól kóválygó fejjel
Ébredek fel minden reggel
Az ágyból, és átkozom a napot
Eljött az idő hívjatok papot

Csészém aljára mereven nézek
A kávézaccból jövőt remélek
Nem válaszol, a képembe röhög
Az agyamban ezernyi gondolat pörög

Szar ez a világ és kurva szar az élet
Már nem fáj semmi, de úgy érzem végem
Mint a botnak, túl megfáradt vagyok
Mi lesz mit az életben hátra hagyok

Kezemben csonkig égett a cigi
Kettőt szívok még ez kibaszott ciki
Okádnom kell és forog a szoba
A budira indulok csak érjek már oda

Kibaszott hányinger, fém íz a szájban
Alkohol, gyógyszer mérge a májban
Mi felforrt bennem és kitörni készül
Összegörnyedek, de bírom vitézül

Nem is volt rég, hogy hányni kívántam
Erre a szertartásra sok időt szántam
Kinyújtom ujjam és ledugom torkomon
Ettől a rókát tuti, hogy kidobom

Megkönnyebbülten az ajtón kifordulok
Azt hiszem most már végre jól vagyok
Még szédülök kicsit, de ez már nem zavar
Testem megtisztult a lelkem mi felkavar

A tükörbe nézek és látom magam
Visszanéz egy csontváz, zsíros a hajam
A képem borostás és üveges a szemem
Megnyitom a csapot és megmosom a kezem

Borotválkozom megvágom képem
Vérzek, de legalább tudom, hogy élek
Ha nem is úgy, ahogy éppen szeretnék
De lehetne sokkal rosszabb is ennél

Felpofozom magam, már elállt a vérem
Tudd meg senki kezét nem kérem
Hogy segítsen, baszdmeg ellátom magam is
Ígérem megérem ezt az elbaszott napot is.