Emlékszel-e még a félsztelen időkre
Midőn gyermek voltál, s miénk volt a béke
Játszottunk a Holddal, játszottunk a Nappal
Hajnallal keltünk, s aludtunk csillagokkal
Nyugodt volt a tenger és kékellett az ég
A hegyek fölött sas szárnyától szelve a lég
Meddig a szem ellát, zöldelltek mezők
Tudd! Azok voltak a valós békeidők.
Refrén:
A harc itt van már
Pokol kitárta ajtaját
Vak vagy hát?
A Mester vár Terád
Nem bújhatsz el, és
Innen nincsen menekvés
Időd nincs, az mi kitart
Közelg Halál, mint a Nyár-Vihar
De most a Nap, a felhők fölé bújik
és a kék ég, hollóktól feketéllik
Az Csaták Mezei sarjadni kezdtek
A Mester kész aratni, amit termesztett.
Virágos zöld mezők, vérrel borítva
Páncélok s véres pengék, a földre hajítva
Szétszúzott s szétvert testek az alkonnyal keltek
Mint hősök bátor szívvel, s mind odavesztek.