Néha merengve nézlek, s
Az arcodon látom azt, hogy
Nem érted, hogy hová tűnt az a Láng?
Ami ébren őrzi álmunk és
A Vád már nem gyötör, hogy
Hagytuk kiégni, de megint hibáztunk...
A néma Mélybe bújt
Minden, mi bántott rég
Fentről kacsint rám a Hold
Kérdi mért'?
Tőled miért bújok el?
Hisz Terád vártam rég
De nem marahatok
Hív az Álmom, vár az Ég...
Én állok a Világ tetején
Kereshetsz, de nem találhatsz rám
Velem jár az árnyék és a fény
Utánam marad nyom talán
Fent várlak a Világ tetején
Siess, hogy gyorsan rám találj
Majd az Ég könnye vezet
Csillogó jel az út porán
Jobb ha azt hiszed nem fáj
Mert túl nehéz elmondani, hogy
Milyen nagy űrt hagytál magad után
De jobb lesz így talán
Most tudni kell elengednem
Az egyedüllét még nem jelent magányt