Csak csendben, lassan betemetnek az árnyak,
Ne félj, ne sírj, menedéket nem találhatsz.
Utolsó képek rólad a szememben,
Utolsó képek rólad a fejemben.
Nézd, nézd, mert nem látják a többiek,
Elhagyott percekből mikor néz és nevet feléd,
És végleg itt hagy, hogy csendesen üvöltsd túl a végtelent.
Ez a rend végtelen.
Ez egy ilyen hely, láttam már elégszer,
Ez egy jó kis hely. Emlékszel?
Csak néhány elveszett óra,
De maradt valamid róla,
Az őrült rohanásban valamid róla,
A lassú lebegésben valamid róla,
Az üres mosolyokban valamid róla,
Egy kiáltásban valamid róla,
Hogy ne engedjen el soha,
S hogy meghalj, mert csak így élhetsz tovább.
Csak körbe, csak körbe járnak az órák,
Örökre elfelejtelek, hogy velem légy mindig
Csak így tovább, csak így tovább...