Te és én
Haldokló egeim alatt
Együtt lépve,
Ahogy nézlek és látom
Nem érhetlek el.
A tükörbe ordító
Álmok közül
Lassan nőttünk ki
Te és én
És hívjuk egymást
Most és mindörökké
A száguldó egekbe fagyva.
Rohanj te is velem,
Csak úgy, mint mindenki más,
És épp úgy, mint senki sem!
Te újra hívsz,
És én nem jövök,
Magával húzó
Nehéz köd takar be engem.
Aludj csak csendben!
Magába forduló tökéletes
Lezárt körök
Egyre beljebb és beljebb
A körben elfogyó fények,
Kiáltok érted.
Félelem, rettegés és szégyen
Mégy egyszer vigyél el,
Csak úgy, mint mindenki más,
És épp úgy, mint senki sem!