Születésed a hajnal pirkadása
Jelezted, hogy lassan feljön a nap
A nap amely mindenkit látni tanít
Érzékeny szívünk végre lát valamit
Megtanultam, hogy őrült ki boldog
Földre rogyva sírtam, s minden mosolygott
Üres a világ, nincs ember
ki ne érdemelné meg a halált
Megtanultam, hogy e világból
Menekülni csak ölve lehet
Üres a világ, Nincs ember
ki ne érdemelné meg a halált
A könnyek végtelen tengerén
A magány csónakjában
Nyúlok egy haragos fegyverért
A nap vérző árnyékában
Utolsó szavam, őszinte imám
Jéghideg ajkam reszketve üvölt
Üres a világ, Nincs ember
ki ne érdemelné meg a halált