Mary:
Itt élünk Isten országában,
És ő át ölelné minden gyermekét.
Lehet gazdag vagy szegény
Szívünkben szelíd remény,
Hogy elcsitul a harci zaj e tájon,
És egyszer véget ér a hosszú szenvedés,
Mely annyi sorsot összetört,
Melytől átkozott e föld.
Oly szép, oly gyönyörű-szép ez az ország,
És a hegyek-völgyek őrzik álmaink,
És messziről üzennek nekünk a hősök,
A falakból, kövekből szólnak az ősök hangján.
És az új nemzedék mindig elölről kezdi,
Így volt ez eddig és így lesz ez most is talán.
Protestáns csaj:
Itt élek én is Isten országában,
És az én szívemben ugyan úgy zeng a dal.
Ketten:
Bárhol él boldogtalan, kinek lelke nyugtalan,
Mert arra ébred minden nap e tájon,
Hogy újra fellángol a régi küzdelem,
Mely annyi sorsot összetört,
Melytől átkozott e föld.
Mary:
Oly szép oly gyönyörű-szép ez az ország,
És katolikus, és szabad köztársaság.
Protestáns csaj:
Ez egy protestáns ország, és az is marad,
Ki feladná őseink küzdelmét, nincs olyan ember.
Ketten:
Mert enyém Írország és enyém e táj,
Hol szelíd folyókat zúgva fogad be a tenger.
Mindenki:
Itt élünk Isten országában,
És ő át ölelné minden gyermekét.
Lehet gazdag vagy szegény
Szívünkben szelíd remény,
Hogy véget ér a küzdelem e tájon,
S a győzelmünket hozza el az ébredés.
És a távoli réteken szárnyal a dal,
Hol a hőseink szelleme éled a hárfák húrján,
És az új nemzedék pedig elkezdi újra
És büszkén dalolva lépdel az ősök útján.
Mary:
Itt élünk Isten országában,
És ő át ölelné minden gyermekét.
Mindenki:
Bármit mér a sors reánk,
Írország az én hazám.