Maga lép, maga lép, no, lépjen már
Miért akkor mosolyog, mikor vesztésre áll
Miért akkor dörzsöli össze a kezét
Miért mosolyog szüntelen, mondja miért?
Állása elveszett hogy védi a vezért?
Olyan szép még élni, míg seregem áll
Míg parasztok védik, és bástyák a királyt
Olyan szép az este e téri padon,
Csak az úr ideges, ujjával kopog az asztalon
De nekem régi dallamok még eszembe jutnak
Csendesen fütyürészve felelve madaraknak:
(Köszönöm, hogy imádott...)