A délutáni nap lehulló fényei,
A levelek már mind röppályájukon.
Sötét szobában egy árnyék
Démonokkal harcol,
A győztes fekete ruhában távozik.
A bársonykék ruhás Betty
Elhatározza, hogy nem vesz több levegőt.
Rájött: nem szereti a táncot.
Mary és Pierre a kezükben fogják
A halál remegő madarát,
Végül felengedik.
Kék és zöld között szaladnak,
Boldognak látszanak,
Mikor a vizekhez érnek
Az ősidők harmathajnalán,
S a gépidők érzővégezetén.
A lovagok úgy tudják,
Hogy a Szent Grál
Hasonló a kereséshez.
(Te hasonló vagy a kereséshez.)