Én a pásztorok királya
legeltetem nyájam,
nem törődöm az idővel,
a szívemben nyár van.
Szerelemnek forró nyara
égeti a lelkem,
amióta azt a kislányt
egyszer megöleltem.
Be-bejárok a faluba
édes Iluskámhoz,
az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica János!
Kukorica közt találtak,
ott szedtek fel engem,
a nevem is hej parasztos,
de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez,
úribb, cifrább nem, kell,
ragaszkodom a nevemhez
igaz szeretettel.
Becsületes, jó magyar név,
nem hímez, nem hámoz,
az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica János!