Vérben és sárban fekszem,
Csörtetve, mintha kergetnék,
Vágtat tőlem az ép elmém messze,
El a semmibe és sikít: „…megmenekültem…”
Madár se szól, ág se roppan…
Tán csönd van? Nem, nincs csönd,
Megint mind itt van.
Megint mind itt van!
Megint mind itt van!!
És sárban és vérben fekszem........Vadállat, kelj fel!
Még réges-régen
Egyedül éltem
A sűrű erdőben
Egy korláttalan
Birodalomban
Futkározhattam
De szűkült a helyem
És szűkölve néztem
Össze-szét
Ordítottak és
Odaértek tudtam,
Hogy mennem kell
Ódzkodom attól, hogy
Kócos hajamba
Fésű süllyedjen
Szétráz az ideg,
Hogy hamis szagukkal
Kenjenek össze
Undorral borít,
Hogy a bundámban
Olló mozduljon
Árkon rohanok-
Bokron szaladok
Menekülnöm kell
Ref.:
„Ősi vad kit rettenet űz”*
Én állat vagyok a világban