Azt hittem, hogy boldog leszek, s enyém lesz a legszebb nyíló rózsa!
Azt hittem, hogy a két szemed, nékem ragyog piros pünkösd óta!
Rá se néztem más virágra, csókot mástól azóta sem kértem,
Te voltál a reménységem, Te voltál a csillagom az égen!
Hazugság volt minden szavad, hazug volt a csókod, ölelésed,
Neked adtam a szívemet, de az a szív mégsem értem égett,
||:Elmegyek én messze tőled, nem akarok az utadba állni,
Ha könnyet látsz a szememben, Te csak nevess: könyebb így elválni!:||