Én vagyok a nagy fehér varázsló.
- Nem értem ki vagy, fehér varázsló.
Fentről jöttem én, magas egekből.
- Föntről jöttél tán, magas egekből?
Barátom a hold a sápadt fénygömb.
- A sápadt fényű hold, küldött le hozzám?
Még ma éjjel elrejti az arcát.
- Hová bujik, hova rejti arcát?
A hold a sápadt fényű hold, a én uramnak istenemnek, engedelmes szolgálója. S ő a győzedelmes úr, ki felbőszült a gonoszságon, sötétségbe parancsolta őt, hogy önszemeddel lásd, hogy mire képes haragjában, s mekkora nagy úr ő, kinek én s a sápadt fényű hold, a parancsára teszünk s vagyunk, engedelmes szolgálói.
Nézd, milyen tiszta most az ég, se felhő folt, se köd, se pára, ide fénylik minden csillag, s ő a sápadt fényű hold, ez óriási égi labda bújuk el a sötétségben, félj az Úr haragja súlyt, ő megbosszúlja gyermekeit, hallgass hát az égi szóra, s légy e győzedelmes Úr, minden földi küldöttjének engedelmes szolgálója.
- Hatalmas nagy Úr, fehér varázsló, látjuk már, hogy nagy a te hatalmad. Békitsd meg a sok haragvó Istent, veled tartunk, parancsodra várunk.
Félj, az Úr haragja súlyt, ő megbosszúlja gyermekeit, hallgass hát az égi szóra, s légy e győzedelmes Úr, minden földi küldöttjének engedelmes szolgálója.