Ébredj fel, alvó Magyarország!
Az éjszakának vége már.
Halld meg: az Úr szól hozzád,
nyisd meg a szíved, hallgasd szavát!
Nem oly rövid az Úr keze,
hogy ne szabadíthatna meg téged.
Nem oly süket az Úr füle,
hogy ne hallaná meg kérésed.
Elzárnak Tőle vétkeid,
eltakarják Őt bűneid.
Térj meg hát Hozzá, s Ő megsegít,
békülj meg Vele, s Ő megszabadít!
Felhasad világosságod,
kinyílik majd gyógyulásod.
Az Úr meghallja kiáltásod,
ha jajgatsz, azt mondja: ím itt vagyok.
Vezérel téged szüntelen,
megelégíti lelkedet.
Mint öntözött kert, olyan leszel,
forrás, mely soha nem apad el.
Kelj fel, mert eljött a világosság,
kelj fel hát végre, Magyarország!
Kelj fel és készítsd az Úr útját,
kelj fel és hirdesd igazságát!
Ébredj fel, alvó magyar nép!
Istentől választott nemzetség,
királyi papság, elhívott nép,
halld meg az Úr üzenetét!
Emeld a magasba szemedet,
Lásd meg az Urat, Istenedet!
Hegyek és halmok megrendülnek,
de az Ő irgalma soha nem múlik el.
Kelj fel...