1. Vörös a Nap, hova mész ember?
Nincs visszaút, érzem a perceket.
A jóság olyan, mint az tenger,
Hej, messze van az, fehér ember!
2. Hagyjatok élni, hívnak engem,
Vissza oda, ahol mindent kezdtem.
Lehet, hogy egyszer majd visszatérek,
Az ajtódon majd bezörgetek.
3. Ha másként fordul az életem,
Ha másként fordul az életem,
Lépteim nyomába már senki se lép,
Lépteim nyomába már senki se lép.
4. Amikor megszülettünk, amikor porrá leszünk,
Amikor nem látlak többé, ma újra nehéz.
Ez vagyok én.
Amikor hozzám szólsz, amikor virrad,
Amikor felszáll velem a vonat, itt a föld alatt.
Ez vagyok én.
Amikor hiányzol nekem, amikor könnyezek,
Amikor megnevettetsz, amikor újra megpróbálom.
Ez vagyok én.
5. Vörös a Nap, hova mész ember?
Ne felejtsd el az őszt, itt a november!
Már havazik, eljött a tél,
Az élet megy tovább, fehéren-feketén.
6. Szép volt ez a nyár, rám néz egy gyermek arc,
Szép volt ez a nyár, és rám néz egy gyermek arc.
Az utolsó idők, én és a világ,
Az utolsó idők, és egy zuhanó madár.
7. Előttem az élet és a végső perc,
Lassan dereng, kinek tartozom.
Még három év, még négy, nincs térkép, én jót várok.
A jövő hangja, a jövő szeme,
A jövő teste, a jövő veszély.
Én vér vagyok, én test vagyok, én miért vagyok?
Egy gyermek, arc egy alvó gyermek,
A gyermekek ártatlanok, íme az ember.
Adj még egy napot, adj még egy napot!
Jó éjszakát, én jót várok,
Jó éjszakát, én jót várok.
Jó éjszakát, én jót várok, és most
Én jót várok és most.