Vasárnap óta más az életem,
nagyon hiányzott már a béke.
Fiókba zártam összes képedet,
a szerelmünknek így most vége lett.
Ne mondja senki már, hogy mit tegyek,
tanulok csókod nélkül élni.
Hozzád gonosz, máshoz jó leszek,
a szerelmünknek úgyis vége lett.
De jaj, az álmaim mégis rólad szólnak,
és az álmaimban nem vádollak én,
hiszen az éjszakáink mindig szépek voltak,
ó, édes élet, bűvös világ.
De jaj, az álmaim mégis rólad szólnak,
és az álmaimban nem vádollak én,
hiszen az éjszakáink mindig szépek voltak,
ó, édes élet, bűvös világ.
Vasárnap óta más az életem,
nagyon hiányzott már a béke.
Fiókba zártam összes képedet,
a szerelmünknek talán vége lett.
De jaj, az álmaim mégis rólad szólnak,
és az álmaimban nem vádollak én,
hiszen az éjszakáink mindig szépek voltak,
ó, édes élet, bűvös világ.
Látod, kiraktam összes képedet,
a rossz kedvemnek ezzel vége lett.
És az álmaim mindig rólad szólnak,
mert a két karodban megbújhattam én,
a mi éjszakáink mindig szépek voltak,
ó, édes élet, bűvös világ.
És az álmaim mindig rólad szólnak,
mert a két karodban megbújhattam én,
a mi éjszakáink mindig szépek voltak,
ó, édes élet, bűvös világ.
És az álmaim mindig rólad szólnak,
mert a két karodban megbújhattam én...