Ott, ahol már emberek nem járnak,
ott kerestem megnyugvást utánad.
Elhagyatott romok rejtekén,
ahová már nem jut semmi fény,
hol senki sem remél,
velem ott beszélt a szél.
Denevérszárnyú éjszakák után,
hajnal harmatcseppje vár reánk.
Napsugárban arcom fürdetem,
visszajönnél hozzám, kedvesem.
Ott, ahol a legtöbb virág nyílik,
meg-megállok örülni egy percig.
Mosolyogva megyek az úton,
megváltoztam én is, jól tudom,
most már azt sem szégyellem,
ami történt én velem.
Denevérszárnyú éjszakák után,
hajnal harmatcseppje vár reánk.
Napsugárban arcom fürdetem,
visszajönnél hozzám, kedvesem. (3X)