Levelt írt egy kedves kisfiú,
rajzolt hozzá sasorrú indiánt.
Azt kérdezi levelében, a lelkes válasz reményében:
bajnok vagyok-e karatéban?
Válaszom: nem vagyok bajnok,
nem rúgtam soha életemben.
És nemet mondok búnak, bajnak,
csak szelídség van énekemben.
Nem ütök-rúgok lábbal, kézzel,
nem rikoltozok, mint a majmok.
Ezért bizony sose voltam
se filmcsillag, se hős, se bajnok.
Japán barátom van több száz is,
és láttam egyszer Hirosimát,
ezért nem hat rám ócska frázis,
nem irígylem a győztes izmát.
Levelt írt egy kedves kisfiú,
rajzolt hozzá sasorrú indiánt.
Azt kérdezi levelében, a lelkes válasz reményében:
bajnok vagyok-e karatéban?
A válaszom: nincs csatabárdom,
nem gyűjtök véres skalpokat,
de a próbát mindig kiállom
és leküzdök nehéz gondokat.
Nem rúgok bűnös emberekbe,
nekem is vannak bűneim.
Nem szédülök meg sikerekben
mert így oktattak szüleim.
Talán hajdan élt egy ember,
aki minket békére intett.
A megbocsátás bajnokaként
lett példakép a megfeszített.