Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,
Ha az ember messze földön él.
Néha felsír benned, ami emlék
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros kicsi görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.
Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját
Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…
Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól
hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz
És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.
Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló
Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.