Félhomályos utcán, ahol a gyárak füstje száll,
szürkés hó, és fáradt köd szitál.
Pislákoló neonfények öreg ház falán,
pókhálós ablakokkal hívogatva áll az encián.
Zsebre dugott kézzel sok kopott, nagy kabát,
összehúzza a hidegben magát.
Az utca lámpa fénykörében megváltásra vár,
a járda szélén hóesésben áll, mert hétkor nyit...
... az encián,
lehangolt, ócska zongorán.
eljátssza doktor Kócián,
a régi dalt, mely megmaradt,
sok év után.
Dohányfüstbe bújva sok foszlott kardigán,
este héttől megváltást talál.
Éjfélkor zár az encián,
de addig szól a zongorán,
eljátssza doktor Kócián,
a régi dalt, mely megmaradt,
sok év után.
Encián,
innen az Óperencián,
úgy várja minden délután,
a régi dalt, mely megmaradt...
... a zongorán az encián,
Pesten, Budán és Óbudán,
megannyi doktor Kócián,
játssza majd a régi dalt,
a zongorán.